Már megint tanulunk valamit

Ha kinézünk az ablakból, a gödörben hússzú vájatokat látunk. Mik ezek?

A Gellért-hegy él, lélegzik, vizek folynak az ereiben, rétegeiben.

És a csarnokunk ennek a víznek állja az útját.

Ha a mérnök egy középszintű érettségivel esik neki egy ilyen tervnek, nem biztos hogy eszébe jut, hogy a hegy vízereinek utat kell adjon. És akkor az utat talál - be,

be a csarnokba.

Így bölcsen, sok tanulással és tapasztalattal a mérnökök fentről a hegyből elengedik a csarnok hegy felőli széléhez a vizet, onnan az lefolyik - el kell mondjuk: FIFA minőségű -

a parkettát tartó alap alá, és ott dréncsövekkel* átvezetik a csarnok alatt.

Utat talál a víz is, folyik a hegy rétegei közt és folyhat a csarnok alatt is.

Aztán a végén összegyűlik és folyik tovább, ahogy azt már megszokta.

Fiúk, Lányok!

Ha a mérnök elszúrja, uszodánk lenne - de az már van egy -

vagy jobb esetben egy

jéghoki pályánk...

Remélem, emelt szinten érettségiztek a mérnökeink... :-)**

Fiúk, Lányok!

A tanulás a felelősségünk támasza.

Pont.

*Drén-cső (drain tube): vezeték, melyen a kórházakban a vezetékekre kötött emberekből eltávolítják a felesleges, már mérgező folyadékot; építkezésekben, csatornáknál ez a szó fedi a felesleges folyadékot eltávolító csöveket.

** Hát...

Lehettünk volna tanárok helyett mérnökök.

És ha hibázunk?

Legfeljebb uszodában úszkálnak a diákok,

s nem keserű sorsok

kísértenek életünk útján.