Keresés
  • SZMG

Egy kicsit a szépről

Kedves Olvasó!

A szépet, ha hiányzik belőle a jóság ecsetvonása, csak a kísértő festi.


Még mielőtt végre egy kis szépet látunk, olyat, amit a tervező megálmodott, érdemes elelmélkednünk arról, mire is való a tiszta, a szép és a jó.


Bizonyára jártál a Louvre-ban, vagy egy nyugodt vidéki múzeumban. És valahogy mindig akad ott egy-két megmondhatatlan korú és foglalkozású ember, aki ott ül némán egy festmény, egy szobor előtt. És amikor a kipipálandó múzeumi körutunkról visszatérünk, ő még mindig ugyanott ül és néz nyitott, vagy épp tovagondol csukott szemmel.


És nem azért ül ott, mert hogy az a kedvenc képe, szobra. Hisz a következő hétvége már egy másik kép előtt találja. Nem azért van ott, mert menekül a zajos világból. Hisz örömmel tér majd oda vissza.


Azért ül ott, hogy a csönddel átmossa a fülét, hogy a szépben megfürdesse a szemét. Hogy legyen ereje és öröme visszatérni abba a világba, amelyben bábeli por ül a dobhártyára, eszi át magát járatokon, kalapácson, üllőn, kengyelen keresztül egészen az agyig hatoló idegekig; amelyben felbukkanó reklámfények és villózó monitorok hullámai hatolnak át pupillán, szemlencsén keresztül át az üvegtesten egészen a retináig, és azon túl, a gondolatainkig. Azért ül ott, hogy a csönd és szép ki- és átmossa érzékszerveit, hogy két vasárnapi múzeum között a mindennapok ricsajában és káprázatában fölfedezhesse élesen és tisztán mindenben és mindenkiben a jót, a tiszta hangot, a szépet, az értéket.


Azért ül ott, hogy a széptől széppé válhasson maga is, a tisztától tisztává, a végtelenbe mutatótól a végtelent kutatóvá. Sőt, megtanulja azt is, hogy szép az, ki az ördög szemében rút talán, mert jóvá akar válni, és a jóság hiányában nem csak mulandó a szépség, de talán nincs is.




0 megtekintés