Citius, Altius, Fortius – Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben

Altius - Magasabbra

Emlékeztek?

Eddig ott állhattunk, ameddig most az oszlopok fölérnek.

Eddig csak leástunk, hogy aztán

magas boltozatot kérhessünk magunk fölé.

Ameddig a labda felpattanhat,

ameddig álmaiban a magasugró helyezni szeretné

a reszkető rudat,

ameddig a győztes csapat örömében fölkurjongat -

és örömét onnan szeretné visszhangozni -

majd vissza, újra az égig.

Leástunk, hogy az általunk teremtett magasba jussunk vissza oda,

vissza, ahol eddig is a szeretett fáink vertek mély gyökeret oda,

ameddig markolókanalak és cölöpözőgépek kíméletlen fúrói a mélybe jutottak.

Fentről le, lentről fel.

Ahogy a Teremtő

keményen tisztítón,

mégis gyöngéden labdázik velünk.

A magasságról (homage à Kahil Gibran)

Mester, mesélj nekünk a magasságról

Testvéreim.

Nem a lábatoknak kell tapodni a magasságon,

hanem az elméteknek kell bebocsájtást kérni oda.

De hogy megláthassátok fönt, fönt a csillagokat,

- hová érkezni vágytok -,

előbb a test, az érzelem, az értelem,

és a lélek mélyeire kell hatolnotok.

Ahogy a vas föltépi a hegy mélyét,

ahogy kimarkolja belőle a bűn üledékét

és kiszaggatja fertőzött rögjeit,

úgy kell megtisztulnotok

fentről, a szemetektől

egészen talpatokig,

melyek tilosban tántorognak;

hogy majd biztosan megállva,

tekintetetekkel végre tényleg láthassátok és

méltón ölelhessétek a vágyott csillagokat

melyeket a Teremtő

értetek szegezett a menny boltozatjára.

A mélység és magasság a lélekben köt össze;

és ahová testetek soha el nem érhet,

oda a szépség és tisztaság lajtorjáján följuthat lelketek.