2019.11.05.

Az adottságainkat, korlátainkat az Isten adja. Mindet. Nemcsak amit jónak gondolunk, hanem azt is, melyről nem hisszük el, hogy jóvá válhat. De mindezt mégis az Isten adja, hogy használjuk fel jól. Nem a nagy Kísértő. Ne féljünk a szótól. Ő azt szeretné, ha nem is ismernénk. Mindezt mégis az Isten adja. Mert csak tőlünk függ, mire is használjuk föl azokat. Az mindezt csak kihasználni akarja ellenünk.
Minden adottságunknak, korlátunknak van célja és értelme. Még annak is, melyet - úgy hisszük - teherként tesz vállunkra az Úr. Hisz létünk cserépedényében, szívünk és lelkünk, ez a két nagy alkimista változtatja át az aranyat ólommá, és az ólmot arannyá.
Hogy van-e Gonosz? Vagy nevezzük bárminek. Talán a legjobb szó a kísértés, mely beteljesülést ígér, de soha nem adja meg. Igen. Ott áll a cserépedény körül, ő az, aki vezetni akarja csodát váró kezünk. Ott van.

Nélküle vértelen játékbabái lennénk a végtelen Istennek.